A lágylézerterápia erőssége az ismert indikációk rendkívül széles választéka. De ez a gyengéje is: nagyon nehezen hihető, hogy egy egyszerű kezelési módszer ennyire különböző hátterű esetekben bármilyen mellékhatás nélkül hatásos lehet. A fejlett kutatási módszerek feltárták a hatásmechanizmus olyan részleteit, amelyek segítenek megérteni ezt az eredményességet. Ennek az eredményességnek köszönhetően a lágylézer-terápiát használják a tünetek kezelésére a reumatológiában, fizikoterápiában, rehabilitációban, fogászatban, bőrgyógyászatban, általános orvoslásban, fül-orr-gégészeti területeken, gyerekgyógyászatban, urológiában, állatgyógyászatban, az ideggyógyászat egyes problémáinak megoldásában, illetve a szépségiparban (kozmetikák).
A lágylézerterápia azt jelenti, hogy kezelünk egy beteg, vagy legalábbis rosszabb állapotban lévő szövetet, alacsony intenzitású, 400-900 nm tartományban lévő besugárzással (a nemzetközi szakirodalom ezt LLLT, low-level laser therapy néven tarja nyilván). Az effektus, amit kapunk, megváltoztatja a sejtmembrán permeabilitását, növekvő mRNS-szintézishez és sejtproliferációhoz vezet. Ezek az effektusok nem a sugárzás hőhatásának következményei, mint a lézersebészetben, hanem fotokémiai kölcsönhatásoknak köszönhetők.
Ahhoz, hogy ilyen kölcsönhatás legyen, kellenek a sugárzást elnyelő molekulák, fotoreceptorok. Ma már több ilyet ismerünk, egyik legfontosabbnak a 80-as években fotoreceptorként is felfedezett citokróm-C-oxidáz tűnik. Ez egy átmeneti enzim a mitokondriumokban végbemenő Krebs-ciklusban, aminek a végeredménye az energia tárolását szolgáló adenozin-trifoszfát – ATP, azaz a sejt „üzemanyaga”. Vagyis a lézerfény az enzimmolekula energiaellátásának javításával végül is az ATP-szintézist, a sejt energiaellátását segíti. Ez a folyamat leghatásosabban az alacsony redoxállapotú sejtekben megy végbe.
A Harvard Egyetem kutatói nemrég fedezték fel, hogy a nitrogén-oxidok gátolják az ATP-termelést a citokróm-C-oxidáz megkötésével és ezt a kötést bontja a lézer fénye, elősegítve ezzel a folyamat helyreállását. Ez is egy lehetséges magyarázat a lézerfény kezelések hatásosságára. Azt, hogy egy-egy hibás, vagy gátolt működésű sejtben konkrétan melyik megy végbe, még nem tudjuk pontosan. Ezért van az, hogy a megfelelő lézerhullámhosszak kiválasztásában sokkal inkább az orvosi tapasztalatban felhalmozódott adatok, semmint a tudományos háttér segít.
